Fáradhatatlan vezetőjét és sakkharcosát vesztette el a Barcza és a BEAC sakkszakosztálya: életének 62. évében, február 9-én elhunyt Ádám György.
Gyuri 1954. augusztus 11-én született Budapesten. A sakkozással gyerekkorában ismerkedett meg. Diákévei alatt mélyült el jobban a királyos játék rejtelmeiben és egy életre rabjává vált. Egyetemistaként, az 1970-es évek elején került a BEAC csapatába és több mint négy évtizedig szolgálta a klubot. A létra összes fokát végigjárta: versenyzőként mesterjelölti szintig jutott, játékára minden körülmények között lehetett számítani. Később csapat-, majd szakosztályvezető lett, s ennek eredményeként beválasztották az egyesület elnökségébe is, aminek haláláig tagja maradt.
Mindeközben versenybírói és sakkoktatói végzettséget szerzett, ám munkássága sakkvezetői és szervezői területen volt a legkiemelkedőbb. Családjával együtt ő rendezte Budapest történetében a legtöbb gyerekversenyt, több százat! Emellett a visegrádi tornái külföldön is ismertek voltak, sok olyan gyermek játszott rajtuk, aki később nagymesteri címet szerzett. Nemzetközi kapcsolatait is kitűnően ápolta. Szeretett utazni, több tucatszor tett eleget – oda-vissza alapon – külföldi meghívásoknak.
1989-től kezdve a BEAC anyaegyesületében, a Barcza Gedeon SC-ben lett szakosztályvezető. Kezdetben a gyerekei, később csapatának versenyzői, mostanában pedig az unokái pályafutását egyengette mérhetetlen szeretettel és alázattal. Derűs, optimista, mindenkihez és mindenhez segítőkész hozzáállással vezette gyerek-klubját. Irányítása alatt a kis egyesület a legnagyobbá vált: évtizedek óta a Barcza-BEAC versenyzői indulnak a legnépesebb létszámmal az országos korcsoportos versenyeken, előfordult olyan év, amikor az ifjúsági csapatbajnokságon tíz csapattal képviselték magukat.
Az élete volt a sakkozás, amit polgári munkájával jól összehangolt. Mindig megbízhatóan, csapatai ügyes-bajos dolgait másokra odafigyelve oldotta meg, ezért is lehetett az MSSZ Ifjúsági Bizottságában húsz esztendőn keresztül, s kapta meg a Magyar és a Budapesti Sakkozásért Díjat is.
Példamutató családapa és idős szüleit támogató fiú volt.
Múlt vasárnap még győzelemre vezette figuráit és csapatát, megírta az esedékes számlákat, megtartotta az egyesület közgyűlését. Utána elment szüleihez elköszönni, s szinte onnan ment a kórházba…

Sajnos a sors nem volt kegyes hozzá, de boldog, teljes életet élt. Hiányát az egész magyar sakktársadalom meg fogja érezni.

Nyugodj békében barátunk, Gyuri!

Temetéséről később intézkednek.

Jakobetz László